2025. május 9. és 31. között Kalocsán, a Városi Galéria falai között különleges fotókiállításom volt látható „Ég és Föld között” címmel ahol 40 drónfotón keresztül meséltem a világról, madártávlatból – mindezt úgy, hogy régi, új életre keltett ablakkeretekbe helyeztem a fotóimat.
Miért ablakkeret?
Ezek a régi fa ablakkeretek egykor otthonokat őriztek – és most új történeteket mesélnek. Minden darab más és más: van ami repedezett, kopott, de ettől lesz igazán egyedi és különleges. És most ezekkel a képekkel együtt olyan, mintha megállítanánk az időt egy pillanatra és rácsodálkoznánk a múltra és a jelenre vagy csak akár a jövőre egyaránt.
A megnyitó – a kiállítás nagy napja
A május 9-i megnyitó számomra felejthetetlen élmény marad. A galéria megtelt, a levegőben izgatottság volt legfőképpen bennem. A barátaim, családom, alkotótársak, gyerekek, fotósok és olyanok is eljöttek, akikkel korábban még sosem találkoztam igazi felemelő érzés volt.
Külön köszönet Posztobányi Anitának, aki a kiállítás kurátoraként segített mindenben, és egy nagyon kedves köszöntőt is mondott rólam – jólestek a szavai. Köszönöm Kalocsa város alpolgármesterének, dr. Vincze Andrásnak is, hogy méltatta a munkásságomat. Hálás vagyok Papp Robi bácsinak, Robcsinak és Zalánnak a különleges zenéért, amit erre a napra írtak – felejthetetlen élmény volt. Köszönöm Regényi Gábornak is a szívből jövő visszatekintést, ahogy elmesélte, milyen volt, amikor 2008-ban először beléptem a fotóklub kapuján.
Itt egy kis rövid összefoglaló videó amit a KALOCSA TV készített:
A kiállítás szíve: egy másik nézőpont
Egy-egy fotóban ott van egy utazás, egy érzés, egy pillanatnyi csend, amit a levegőből magasra szállva tudtam meg örökíteni ahogyan én láttam akkor. Az ablakkeret nemcsak keret, hanem kapu is: amin keresztül ránézhetünk a világra – vagy akár saját emlékeinkre.
Nagy örömömre szolgált, hogy a 3,5 hét alatt közel 400 fő láthatta a kiállításomat, akik nemcsak Kalocsáról érkeztek. Három kis iskolás csoport is meglátogatta a fotókiállításomat, csillogó szemekkel nézték a képeket és volt aki kedvenc képét még le is rajzolta, festette nekem.
A látogatók között nemcsak hazai érdeklődők voltak – jöttek például Kínából, Hongkongból, Angliából, Németországból, Ausztriából, Észak-Walesből és még Franciaországból is. Különösen megható volt látni, hogy a kalocsai turistáskodó ázsiai vendégek is bemerészkedtek hozzám. Magyarországról pedig több mint 20 különböző településről érkeztek: Budapest, Szombathely, Baja, Bátaszék, Géderlak, Kecel, Érsekcsanád, Veresegyház, Siófok, Szekszárd, Solt, Kiskunhalas, Nemesnádudvar, Paks és Bonyhád is szerepel a virtuális kiállítási térképemen.
Végszó – de nem búcsú
A projekt nem ért itt véget a kiállítással – épp most kezd élni. Mert ezek a képek továbbmennek, falakra kerülnek, emlékek részévé válnak.
Köszönöm, hogy ennyien eljöttetek és kíváncsiak voltatok a képeimre. Köszönöm, minden segítőmnek akik nélkül nem lehetett volna ez a kiállítás ilyen varázslatos.
u.i ha te is szeretnél egy ilyen ablakot a világra – keress bátran 🙂
És ime itt a teljes videó a kiállítás megnyitóról amit Sáfrán Hunornak köszönhetek: