KategóriaUncategorized

Képek, amik már otthonra és lélekre találtak

Elmondhatatlan örömmel tölt el, amikor egy-egy alkotásom nemcsak a falra, hanem egyenesen a szívekbe talál. Az „Ég és Föld között” kiállítás óta több fotóm is új otthonra lelt, és ezek a történetek különösen kedvesek számomra. Három ilyen történetet hoztam most el nektek.


Egy kép, ami lelket talált

Néha egy alkotás utat talál magának, és olyan otthonra lel, ami nemcsak falakat jelent, hanem egy lélekkel rezonáló teret. Elmondhatatlan örömmel és szívből jövő hálával tölt el, hogy a misztikus ködbe burkolózó kalocsai főszékesegyházról készült fotóm Dr. Vadász Mária kortárs festőművész otthonába került.

Mária, aki Kalocsa elismert gyógyítója volt, nyugdíjazása óta a művészet szenvedélyes alkotójaként él és alkot, és most azzal tisztelt meg, hogy a munkámat választotta. Ez a pillanat mélyen megérint, hiszen tudom, hogy a fotóm egy olyan emberhez került, aki maga is szemével és szívével látja a fényt, a tájat és a benne rejlő történeteket. A 72,5 x 53 cm-es kép, ahogy a fotón is látszik, tökéletesen illeszkedik Mária inspiráló környezetébe. Hálás vagyok ezért a csodálatos kapcsolódásért, ami a művészet és a lélek erején keresztül jött létre. Ez a kép nemcsak egy új otthonra lelt, hanem egy olyan szívbe is, ami megérti és értékeli a benne rejlő csendes szépséget.


„Magyar Toszkána” új otthonra lelt

Egy kedves repülős kollégám lett ennek a 123×80 cm-es drónfotómnak, a „Magyar Toszkánának” a büszke tulajdonosa. A kiállításon látta meg először, és – mint mondta – már akkor beleszeretett ebbe a fotóba. Most pedig végre hazavihette… pontosabban: én vittem haza neki biciklin!

A videón is látszik, mekkora óriás ez a kép – igazi kaland volt az út, de minden percét megérte. Hihetetlen érzés, amikor egy fotó nemcsak a falra, hanem valaki szívébe is bekerül.


Foktőre került az egyik gigantikus képem

Ezen felül Foktőre, Fazekas Margit festő barátomhoz került az „Ég és Föld között” sorozat egy másik darabja. Ez a fotó szintén gigantikus 116×72 cm-es méretével büszkélkedhet, és Margit otthonába, egy igazi kis tájház jellegű környezetbe került. Biztos vagyok benne, hogy ott nagyon szépen fog mutatni, és tökéletesen beleillik majd a festőművész barátom inspiráló világába.

KategóriaFotókiállítás

„Ég és Föld között” – Egy kiállítás, ahol megáll az idő

2025. május 9. és 31. között Kalocsán, a Városi Galéria falai között különleges fotókiállításom volt látható „Ég és Föld között” címmel ahol 40 drónfotón keresztül meséltem a világról, madártávlatból – mindezt úgy, hogy régi, új életre keltett ablakkeretekbe helyeztem a fotóimat.

Miért ablakkeret?

Ezek a régi fa ablakkeretek egykor otthonokat őriztek – és most új történeteket mesélnek. Minden darab más és más: van ami repedezett, kopott, de ettől lesz igazán egyedi és különleges. És most ezekkel a képekkel együtt olyan, mintha megállítanánk az időt egy pillanatra és rácsodálkoznánk a múltra és a jelenre vagy csak akár a jövőre egyaránt.

A megnyitó – a kiállítás nagy napja

A május 9-i megnyitó számomra felejthetetlen élmény marad. A galéria megtelt, a levegőben izgatottság volt legfőképpen bennem. A barátaim, családom, alkotótársak, gyerekek, fotósok és olyanok is eljöttek, akikkel korábban még sosem találkoztam igazi felemelő érzés volt.

Külön köszönet Posztobányi Anitának, aki a kiállítás kurátoraként segített mindenben, és egy nagyon kedves köszöntőt is mondott rólam – jólestek a szavai. Köszönöm Kalocsa város alpolgármesterének, dr. Vincze Andrásnak is, hogy méltatta a munkásságomat. Hálás vagyok Papp Robi bácsinak, Robcsinak és Zalánnak a különleges zenéért, amit erre a napra írtak – felejthetetlen élmény volt. Köszönöm Regényi Gábornak is a szívből jövő visszatekintést, ahogy elmesélte, milyen volt, amikor 2008-ban először beléptem a fotóklub kapuján.

Itt egy kis rövid összefoglaló videó amit a KALOCSA TV készített:

A kiállítás szíve: egy másik nézőpont

Egy-egy fotóban ott van egy utazás, egy érzés, egy pillanatnyi csend, amit a levegőből magasra szállva tudtam meg örökíteni ahogyan én láttam akkor. Az ablakkeret nemcsak keret, hanem kapu is: amin keresztül ránézhetünk a világra – vagy akár saját emlékeinkre.

Nagy örömömre szolgált, hogy a 3,5 hét alatt közel 400 fő láthatta a kiállításomat, akik nemcsak Kalocsáról érkeztek. Három kis iskolás csoport is meglátogatta a fotókiállításomat, csillogó szemekkel nézték a képeket és volt aki kedvenc képét még le is rajzolta, festette nekem.

A látogatók között nemcsak hazai érdeklődők voltak – jöttek például Kínából, Hongkongból, Angliából, Németországból, Ausztriából, Észak-Walesből és még Franciaországból is. Különösen megható volt látni, hogy a kalocsai turistáskodó ázsiai vendégek is bemerészkedtek hozzám. Magyarországról pedig több mint 20 különböző településről érkeztek: Budapest, Szombathely, Baja, Bátaszék, Géderlak, Kecel, Érsekcsanád, Veresegyház, Siófok, Szekszárd, Solt, Kiskunhalas, Nemesnádudvar, Paks és Bonyhád is szerepel a virtuális kiállítási térképemen.


Végszó – de nem búcsú

A projekt nem ért itt véget a kiállítással – épp most kezd élni. Mert ezek a képek továbbmennek, falakra kerülnek, emlékek részévé válnak.

Köszönöm, hogy ennyien eljöttetek és kíváncsiak voltatok a képeimre. Köszönöm, minden segítőmnek akik nélkül nem lehetett volna ez a kiállítás ilyen varázslatos.

u.i ha te is szeretnél egy ilyen ablakot a világra – keress bátran 🙂

És ime itt a teljes videó a kiállítás megnyitóról amit Sáfrán Hunornak köszönhetek:

KategóriaFotókiállítás

Készül az “Ég és Föld között fotókiállítás”

Mi gőzerővel készülünk az „Ég és Föld között” kiállításomra!
Az utóbbi hetekben Anitával közösen a fotók válogatásán dolgoztunk, nem volt egyszerű dolgunk de most már végre a falakra kerülhetnek a képek.

A régi kereteket magam válogattam ki gondosan, és hozzá a megfelelő képet pedig közösen.

Minden egyes fotó egy történetet mesél, és minden ablakkeret mögött ott rejtőzik egy kis varázslat. Hogy ti is bepillanthassatok ebbe a folyamatba, forgattunk egy rövid werkfilmet a műhelymunkáról. Nézzétek meg, milyen az, amikor tényleg „Ég és Föld között” dolgozunk!

🎬👇

Ebben a hatalmas munkában nemcsak Anita volt nagy segítségemre, hanem Anyu is, aki szó szerint feltette az i-re a pontot! Ő rögzítette a képeket a keretekre, ami nem kis feladat volt a 40 képnél. Nélkülük a kiállítás nem jöhetett volna létre ilyen formában.